Tanuljunk Tanulni Blog

Fölösleges és hasztalan a lényegkiemelés?

2014. december 01. 13:19 - Pár Krisztina

Több cikket is olvastam arról, hogy nagyon rossz tanulási módszer, ha színessel kiemeled a lényeget a könyvben. Azt írják, hogy azért nem elég hatékony így tanulni, mert közben azon gondolkodsz, hogy mit húzzál ki, és nem az értelmet, jelentést, összefüggéseket keresed a tananyagban.

Véleményem szerint ez akkor igaz, ha

  1.        gondolkodás nélkül húzod ki a szavakat, (mondjuk azért, mert már eleve vastagon szedett)
  2.        túl sokat húzol ki,
  3.        első olvasására próbálod meg a lényeget megragadni,
  4.        túl keveset húzol ki, (csak azért, hogy ne legyen sok)
  5.        csak aláhúzással próbálod elsajátítani az anyagot, azaz ha minden fontosat kihúztál, akkor ezzel végeztél is a tanulással.

Szóval nem a lényegkiemeléssel van a baj, hanem a rossz technikával.

A lényegkiemelésnek akkor van értelme, ha az csak egy eleme a tanulási stratégiádnak, és mondjuk a vázlatkészítést előzi meg. Először olvasd el az egész szöveget (vagy egy emészthető részt), értelmezd, alaposan gondold át, és csak utána láss neki a "színezésnek". Próbáld megtalálni a kulcsszavakat, kulcsmondatokat, és csak azokat emeld ki! A kiemeléseket le kell ellenőrizni, vagyis a szavak alapján fel kell tudni idézni a szöveget, így bizonyosodhatsz meg arról, hogy valóban a kulcsszavakat emelted ki.
Nem utolsó sorban pedig a lényeget meg kell tanulni!

kiemeles.jpg

Szólj hozzá!

Olvasás - Tippek az olvasás hatékonyságának növeléséhez

2014. szeptember 19. 11:41 - Pár Krisztina

Tippek az olvasás hatékonyságának növeléséhez

Az olvasás fontos eszköze a tanulásnak, ezért szeretnék néhány tippet megosztani az olvasókkal:

  1.       Az olvasás lényege a szöveg megértése

Amíg nem értjük tökéletesen az olvasott szöveget, addig, kizárva az értelmes tanulást, azt csak bemagolni lehet.
Az olvasásnak hierarchiája van, azaz az egész megértéséhez elengedhetetlen a szavak, majd a mondatok, bekezdések, fejezetek, stb. megértése.
Így fontos, hogy minden szót vagy kifejezést ismerjünk az olvasott szövegben. Amennyiben nem ismerjük, vagy nem vagyunk biztosak a szó jelentésében, úgy érdemes utánanézni! Ez a szókincsünk bővülését is eredményezheti, tehát két legyet üthetünk egy csapásra.

Honnan tudjuk, hogy megértettük az olvasottakat? Ha megértettük, akkor el is tudjuk magyarázni, képesek vagyunk saját szavainkkal megfogalmazni a lényeget.

  1.       Figyelem elkalandozása olvasás közben

Ha figyelmünk gyakran elkalandozik egy hosszabb szöveg olvasása közben, akkor az elolvasott szövegrészt takarjuk le egy tiszta papírral, ezzel azt az üzenetet küldve agyunknak, hogy nem tekinthetünk vissza.

  1.       Az olvasás sebességének növelése

Az olvasás sebességét – azon túl, hogy milyen technikával olvasunk, és milyen gyakorlottak vagyunk, - az határozza meg, hogy milyen típusú és nehézségű szöveg van előttünk, valamint hogy milyen mennyiségben tartalmaz számunkra ismeretlen, vagy nehezen érthető szavakat.

Pusztán a szándék, hogy gyorsabban szeretnénk olvasni, eredményezheti az olvasás sebességének növekedését. (Gondoljunk csak arra, ha buszon olvasunk, és le kell szállnunk, akkor egy kicsit belehúzunk, és a bekezdés/fejezet végére tudunk érni.)
Az igyekezet növeli a koncentrációnkat, de csak sok gyakorlással és fokozatosan lehetséges az olvasás sebességének növelése. Ennek természetesen csak addig van értelme, amíg tökéletesen képesek vagyunk a szöveget követni, felfogni, megérteni.

 olvas.jpg

 

Szólj hozzá!

Tanulás és önbizalom 3. Az önbizalom és a sok segítség

2014. június 05. 11:53 - Pár Krisztina

Az alsó tagozatban természetes, hogy a szülő segít gyermekének tanulni, és segít neki kialakítani a megfelelő szokásokat ahhoz, hogy a gyermek tudjon koncentrálni a feladatára. 

Mi a baj az állandó segítséggel, a gyerekkel való tanulással később?

Lehet, hogy semmi. Egy ideig.

De az is lehet, hogy ezzel az amúgy nem túl erős önbizalommal rendelkező gyermekünkben még inkább felerősítjük az alkalmatlanság és a „Nem vagyok elég jó” érzését.

Ha gyermekünk sosem tudja magának könyvelni az elismerést, ha állandóan azt mondja, hogy nem rajta múlott a siker (azért sikerült, mert túl könnyű volt, vagy szerencséje volt), akkor valószínű, hogy nem tesz jót a sok segítség, mert sosem mondhatja azt, hogy: Ezt most ÉN értem el, EGYEDÜL!  

Az is lehet, hogy azt érjük el vele, hogy gyermekünk biztos lesz abban, hogy Ő segítségre szorul. Muszáj mindig valakinek kikérni a véleményét, hogy eldöntse, az elvégzett feladat jó vagy rossz. Muszáj lesz mindig valakinek megmondania, hogy mit és hogy kell csinálni, mert ő úgysem tud (jól) dönteni.

Arról már olvashattak a Gondolkodás, kreatív gondolkodás című bejegyzésben, hogy az amúgy nagyon kreatív és szorgalmas gyerekeket is gyorsan le lehet szoktatni a gondolkodásról, ha helyette dolgozunk….. 

Most hallani vélem a szülők hangját: De ha nem segítek neki, akkor meg fog bukni! Hagyjam csak úgy rá?

Egy Tanuljunk tanulni! tréninget végzett diákom apukája felhívott, hogy sajnos nem ért semmit az elvégzett tréning, mert a gyerek még mindig nem tanul egyedül.
Ez azt jelenti, hogy a gyereknek a tréning után leromlott a tanulmányi eredménye? - kérdeztem.
Nem! - mondta a szülő - Persze hogy nem, de csak azért nem rontott, mert még mindig ott ülők mellette!
És ezt a gyerek kérte?
Nem kérte, de tudom, hogy máshogy nem tanulna… - hangzott a válasz.

A szülő pattanásig feszült. Fáradt, elege van, és ideges.

A gyereknek is elege van a feszültségből, bár inkább hagyja, hadd segítsenek neki, így nem kell nagyobb energiát fektetnie a tanulásba.
Minek erőlködjön? Anyu aláhúzza a lényeget, megírja a vázlatot, felolvassa helyettem, nekem meg „csak” oda kell figyelnem. 

És a „csak” azért nem "csak", mert ilyen passzív módon kevesen boldogulnak a tanulással, hiszen nagy kihívást, és erőfeszítést jelent! 
Ha ez működik, akkor mi sem bizonyítja jobban, hogy milyen extra jó képességekkel vannak megáldva az a gyerek! (Tehát egyedül is boldogulna..) Ha meg nem, hát nincs min csodálkozni.

Talán érdemes lenne kipróbálni, hogy mit tud a gyerek egyedül elérni.
Ne úgy, hogy dühből odavágunk mindent, és hirtelen elengedjük a kezét!

Egy nyugodt pillanatban őszintén mondjuk el neki, hogy elfáradtunk, és nem akarjuk a kapcsolatunkat a tanulás oltárán feláldozni. Szeretnénk, ha ezen túl önállóan tanulna, és bízunk benne, hogy ez sikerülni is fog. Biztosítsuk arról, hogy ezután ugyanúgy kérhet segítséget, de nem fogunk állandóan mellette ülni. Legyünk következetesek, és csak akkor szóljunk bele a tanulásban, ha ő kér segítséget, és akkor se oldjuk meg helyette a feladatot, hanem mondjuk el, hogy hogyan próbálja.  Tanítsuk meg tanulni, és hagyjuk, hogy tapasztalja meg, mire képes!

Legkésőbb 4. osztályban érdemes már rászoktatni gyermekünket az önálló tanulásra. Azért pont ekkor, mert itt még nincs nagy tét. Ötödikben jelentősen megváltozik minden, több önállóságra, alkalmazkodó képességre lesz szükség ahhoz, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Itt olyan sok az újdonság, hogy elég azzal megküzdeni.

Mindez nem csak a gyereknek nehéz, hanem nekünk, szülőknek is!
El kell engednem azt a gondolatot, hogy nem boldogul nélkülem. Bíznom kell benne! El kell fogadnom azt, hogy esetleg kudarcot vall, pedig ha segítettem volna, akkor ez nem következik be. El kell fogadnom, hogy nélkülem is sikeres, így ezen a téren már nincs rám szüksége…

A gyerek pedig pont ezekből fog tanulni – megtapasztalja, hogy mennyi energiát kell befektetnie ahhoz, hogy a kívánt eredményt elérje.
Mi pedig ott állunk a háttérben, és segítünk a kudarcot feldolgozni, a tanulságot levonni. Motiváljuk őt valamivel, ami fontos számára. Segítünk neki abban, hogy tudjon örülni a sikerének, és legyen büszke önmagára! 

mother_son_people_222494.jpg

4 komment

Tanulás és önbizalom 2. Címkézés

2014. május 28. 14:40 - Pár Krisztina

Címkézés

Nehéz egy emberről biztonsággal állítani, hogy van vagy nincs önbizalma, mert amit kifelé mutatunk, az még a gyerekek esetében sem biztos, hogy hiteles. Nem azért, mert hazudunk vagy tudatosan rejtőzködünk, hanem azért, mert nagyon hamar megtanuljuk, hogy hogyan KELL megfelelnünk a velünk szemben támasztott elvárásoknak, és a tudatalattink ennek megfelelően irányít minket. Tehát ha kell, védekezünk, azaz mindent megteszünk annak érdekében, hogy szerethetőek legyünk.

Azok a gyerekek, akiknek a szülei is híján vannak az önbizalomnak, nem azért lesznek nagy eséllyel kevésbe magabiztosak, mert ezt a gének diktálják, hanem mert ezt a mintát követik. Kimondatlanul is, de ez az elvárás velük szemben. Nem egyszer találkoztam már olyan tanulóval, akinek a szülei azért hozták el hozzám gyermeküket, hogy magabiztosabbá váljon, de a háttérben már ott volt a jól beprogramozott parancs: Légy szerény, ne légy senkinek a terhére, te nem tudhatod jól, ezért fogadd el, amit a Kriszti néni mond…! És hiába dolgozunk keményen a gyermek önbizalmának építésén, ha otthon mindig a régi lemezt hallgatja!

A magabiztos gyermek kudarc esetén ugyanúgy elszomorodik, mint bárki más, de aztán össze tudja szedni magát, és újra próbálkozik. Nem gondolja, hogy ez sorsszerű, hogy ez most már mindig így lesz, hanem a rossz élményt egyszeri esetnek tekinti, és képes tanulni belőle.

Az önbizalmatlankodás viszont egy ördögi kör: azt gondolom, hogy nem tudom/nem vagyok elég jó, ezért nem is próbálkozom, kerülöm azokat a szituációkat, ahol bizonyítani kellene. Így viszont nem tudok gyakorolni, fejlődni, javítani, és újra meg újra bekövetkezik a sikertelenség, mely egyre jobban elmélyíti a rossz érzéseimet.  

Szülőként vagy tanárként ezt a rossz érzést úgy erősíthetjük, hogy „címkéket” ragasztunk a gyerekekre: te buta vagy, lusta vagy, trehány vagy, rossz vagy, lassú vagy, és így tovább.

Ugye Önök is ismerek olyan gyereket, aki bátran állítja már magáról, hogy lusta, és ezzel minden el van intézve! Ezt, mint egy igazolást vagy felmentést hordozza magával: „Nem megy a tanulás, rossz jegyeim vannak, mert lusta vagyok.”
Pont.
Van megoldás?
Nincs. Nincs, mert én ilyen vagyok, ezt már mindenki tudja, többen is megerősítették a környezetemben.

A hasonló címkék helyett próbáljuk inkább megfogalmazni tisztán és egyszerűen, hogy mi a problémánk, és mit várunk el a gyerektől.

Ahol tiszta és világos, hogy mi a feladat, mi az elvárás, milyen szabályokat kell betartani, ott könnyebb jól teljesíteni.

 bored_woman_studying_186492.jpg

 

Szólj hozzá!

Elhiszed, hogy sikerülhet?

2014. május 14. 15:04 - Pár Krisztina

Nem? Ha te sem hiszed el, akkor hogyan tudnád meggyőzni a tanárt, a vizsgáztatót, vagy bárki mást erről?

Az önbizalomhiány szorongáshoz vezet, és gátolja teljesítményünket. Ha nem tudunk megfelelően teljesíteni a számonkéréseken, akkor nem lesz sikerélményünk. A sikerélmény hiánya szorongáshoz és motiválatlansághoz vezethet, lerombolhatja az önértékelésünket. 

A sikeres fejlődésben nagy szerepe van az önbizalomnak, sokan azt állítják, hogy az önbizalom fontosabb, mint a tehetség vagy az intelligencia. Ha bízol a sikeredben, akkor kitartóbb leszel, ezáltal sikeresebb.

Önbizalmunk nem lesz „csak úgy”, csak azért, mert szeretnénk, azt fel kell építeni, ami hosszadalmas folyamat és kemény munka!

Lerombolni valakinek az önbizalmát ennél sokkal egyszerűbb és gyorsabb.

A következő hetekben arról fogok írni itt, a Tanuljunk Tanulni blogon, hogy hogyan tudja a szülő vagy a pedagógus a gyerekek önbizalmát erősíteni, építgetni, vagy éppen, akaratlanul is, lerombolni.  

onbizalom.jpg

Szólj hozzá!

Puska

2014. március 26. 19:31 - Pár Krisztina

 

Tanuljunktanulni_logo_kicsi.jpgTanuljunktanulni.hu

Volt egy tanárom, aki ha puskázáson kapott valakit, akkor azonnal lefegyverezte, egyest adott a dolgozatára, és leosztályozta a puskáját is. Néhányan két jókora egyessel tértek haza (akkora egyeseket osztogatott, hogy nem fért el a lapon), de volt olyan is, aki rögtön szépített az eredményén.

Nem csak a puskázás művészet, hanem a puskaírás is!

Igazán jó és használható puskát készíteni nagyon nehéz feladat.

Mielőtt még azt gondolnád kedves Olvasó, hogy puskázásra szeretnélek buzdítani, hát elárulom, hogy ez nagyon távol áll tőlem!

Diákok! Ne puskázzatok!

Miért ne?
Mert ha nem is vesz észre a tanár, felesleges stresszt okozol magadnak, ami rontja a teljesítményedet. Ha észrevesz, akkor pedig egy időre biztosan elásod magad a tanárnál és tuti egyest kapsz a dolgozatodra.

Azért puskát készíteni lehet… hagyományos technikával.
Milyen is egy jó puska? Rövid, tömör, lényegre törő, minden fontos információt tartalmaz, és mindent gyorsan megtalálunk, amire szükségünk van.

Mire egy ilyen alkotás elkészül, már közepesre biztosan megtanultad az anyagot!

És mikor tudunk ilyen jól használható puskát készíteni? Akkor, ha megértettük az anyagot, ki tudtuk választani a lényeget, logikailag rendeztük az információkat, látjuk az összefüggéseket, tagoljuk, színeket és jelöléseket használunk benne.

Tudjátok, hogy mindez még mire igaz?

Egy jó vázlatra! Csak éppen nem kell a pirinyó papírral bajlódni, nyugodtan lehet egy füzetlapot vagy A4-es lapot használni!

Sajnos, nem én vagyok a kedves és helyes ősz hajú, kontyos néni szárnyakkal és varázspálcával, szóval én csak ilyen tippeket tudok adni neked! :)

 

Tanuljunktanulni_logo_kicsi.jpgTanuljunktanulni.hu

Szólj hozzá!

"Nemszeretem" tantárgyak

2014. március 10. 12:14 - Pár Krisztina

bored_woman_studying_186492.jpgTanuljunktanulni.hu

 

Kellett már olyasmivel foglalkoznod, amihez egyáltalán nem volt kedved?

Tanultál valaha olyan témáról, ami nem érdekelt?

Na, az aztán a kihívás!
Még a legjobb tanulónak is elkalandozik a figyelme egy olyan tananyag olvasásakor, ami egyáltalán nem érdekli őt!

Sokkal több időbe telik megérteni, feldolgozni, megtanulni. Ilyenkor nagyon sok erőre van szükség, hogy ne adjuk fel!

Diákéveink során többször fogunk olyan tárgyak tanulására kényszerülni, amelyek nem érdekelnek minket, és semmi kedvünk hozzá. A mai napig nem értem, hogy miért kellett a mentálhigiénés képzésen kameraállásokat elemezni…

De legtöbb esetben sajnos nincs választásunk. Csomagokat kapunk, tantárgy csomagokat, és ha tetszik, ha nem, akkor is foglalkozni kell mindennel, ami benne van.  Ez a jegy is beleszámít majd az év végi átlagba, vagy ebből is meg lehet bukni, ha nem teljesíted a minimum követelményt. Szóval nem sok helye van a finnyáskodásnak!

Mit lehet tenni?

Szervezd úgy a tanulást, hogy minél előbb elvégezd ezt a feladatot!

Ha ezzel kezded, akkor már az elején kipipálhatod ezt a feladatot, és nem kell többet nyafogni…

A legtöbb tanuló azzal a tantárggyal kezd, ami a legkönnyebben megy neki, és amiből a legkevesebb feladat van. Tudod melyik ez a tárgy ez? Én igen! A kedvenced!

Azt nem tudom, hogy azért szereted-e, mert könnyű számodra, vagy azért könnyű, mert szereted, de erre biztosan szánsz elég időt, ebből nem felejtesz el „véletlenül” egyetlen részfeladatot sem, minden órára készülsz, stb.

Így aztán már sem elegendő energia, sem idő nem marad azokra, amelyeket kifejezetten nem szeretsz, utálsz…. Ismerős?

Változtass, ha nem akarsz szorult helyzetbe kerülni!

Figyeld meg, hogy jó érzés lesz tudni azt, hogy AZ már kész van, és már csak olyan tárgyakkal kell foglalkoznod, amikkel kevesebb gondod van vagy nincs is, amiket  szívesen tanulsz, és melyeket félig csukott szemmel is meg tudsz tanulni ötösre is!

Persze könnyebb mondani, mint megvalósítani, tudom én… de azért próbáld meg, kérlek!

Sajnos, nem én vagyok a helyes ősz hajú, kontyos néni szárnyakkal és varázspálcával, szóval én csak ilyen tippeket tudok adni neked :).

1 komment

Gondolkodás - kreatív gondolkodás

2014. január 16. 14:47 - Pár Krisztina

agy2.jpg

Képzeljük el, hogy munkahelyünkön van egy kolléga, aki sokat segít, akitől mindig lehet kérdezni, sőt, gyakran el is végzi helyettünk a feladatot, mert látja, hogy rajtunk "túl sok" van, és nehezen boldogulunk.

Mi lesz ebből hosszútávon?

Talán nem vagyok egyedül, aki úgy gondolja, hogy egyre gyakrabban kérjük majd a segítségét, sőt már olyan feladatoknál is hozzáfordulunk, amiben nem is feltétlenül lenne szükségünk rá, csak éppen nincs kedvünk hozzá, nincs kedvünk gondolkodni rajta, stb.

Mi szépen lassan leszokunk arról, hogy összeszedjük magunkat, és erőfeszítést tegyünk valamilyen cél elérésének érdekében, ő pedig…, nos, neki pedig előbb-utóbb biztosan betelik a pohár, és valamilyen módon jelezni fogja, hogy elege van ebből.

Sok tanuló túlterhelt és fáradt, a szülő pedig szeretne segíteni neki. Tanulás-módszertani tanácsadóként gyakran tapasztalom, hogy az együtt-tanulásnak előbb - utóbb megmutatkoznak a hátrányai.

Amikor mindig kéznél van valaki, aki segít és gondolkodik helyette, a munkahelyi szituációhoz hasonlóan gyermekünk is igyekszik kihasználni majd a felajánlott segítséget.

Miért rossz ez?

A gondolkodás az ember megismerő tevékenységének legmagasabb foka. A gondolkodás közvetett úton sok új ismeret megszerzését teszi lehetővé, alapfeltétele a tanulásnak és a tudásnak.

Ha gyermekünk minden információt készen kap, jó szándékunk ellenére elfojtjuk a gondolkodását, ezáltal a problémamegoldó képességét is.

A cél a segítség helyett inkább az lehetne, hogy tanítsuk meg őket gondolkodni és önállóan tanulni.

kreatív gondolkodás fejlesztésének egyik módja lehet, ha történeteket olvasunk együtt a gyerekkel, majd feldolgozzuk az olvasottakat, látottakat. Foglaljuk össze - vagy foglaltassuk össze az olvasmány tartalmát. Ha úgy látjuk, hogy a gyermek nem teljesen értette meg a tartalmat, akkor kérjük meg, hogy fogalmazzon meg kérdéseket, melyeket mi megválaszolunk, vagy még jobb, ha kikeressük az adott részt, és "rávezetjük" gyermekünket a megoldásra. Beszélhetünk a szereplőkről, pl. hogy melyikükkel tud azonosulni és miért, kielemezhetjük reakciójukat. Kérhetjük, hogy mondjon más befejezést a történet végére, vagy feltehetjük a kérdést: mi lett volna ha…

Ha sikerül a gyerek számára érdekes olvasmányt választanunk (a nagyobbak választhatnak maguk is), akkor ez egy kellemes időtöltés lehet, melyből mindenki profitálhat. Használhatjuk ezt olyan témák megbeszélésére is, amelyeket nem tudunk, vagy nem akarunk "csak úgy" szóba hozni.

Van azonban egy nagyon fontos kitétel! Semmi sem rombolja le jobban a kreativitást annál, mint mikor a gyerek által feltett kérdéseket, megfogalmazott mondatait, gondolatait, ötleteit egyből negatívan értékeljük! Ha elmond valamit, mi pedig úgy reagálunk, hogy: ez nem ide való, ez nem jó, nem érted egészen, nem erre gondoltam, stb. Ezek a reakciók csak elcsendesítik a gyermeket, és nem lesz motivált arra, hogy gondolkodjon. Hallgassunk meg minden gondolatot, és bíztassuk arra, hogy gondolkodjon még, keresse a lehetséges válaszokat, megoldásokat. Ezeket akár le is jegyzetelhetjük, és a beszélgetés végén kiigazíthatjuk azt, amit mindenképpen szükséges.

"Semmiféle gondolat sem rossz, csak rosszá válhat, ha kritika nélkül fogadjuk. Csak az a rossz igazán, ha semmi gondolatunk sincs." (Polya György: A gondolkodás iskolája. Typotex. Budapest, 1994.)

Számos tanulás-technika létezik, az információk leghatékonyabb felvételében is különbségek mutatkoznak egyénenként, de ami legtöbb tanulási folyamatban szerepel - és ki nem hagyható, az a GONDOLKODÁS. Ösztönözzük gondolkodásra gyermekeinket, és magunkat is!


Tanuljunktanulni_logo_kicsi.jpgTanuljunktanulni.hu

 

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása