A bevezető történet egy diákról szól, aki amolyan „dejóhogymindigvanegyutolsóperc”-es ember volt. Ehhez híven az első főiskolai vizsgájára is így próbált meg felkészülni.
A vizsgát megelőző este elővette a könyvet és a kölcsönkért jegyzeteket, és elkezdett vadul tanulni. Éjjel 3 óra körül már nagyon elfáradt, hiszen kb. 5 teljes órát tanult, így lefeküdt aludni.  Egy mesében most az jönne, hogy a könyvet a feje alá tette, de ez egy igaz történet, úgyhogy hősünk hétköznapi módon feküdt rá a párnájára.   

Másnap reggel 8 órakor "frissen – üdén" elment vizsgázni, és jeles érdemjegyet szerzett.

Megtörtént, nem is egyszer! Elég jól ismerem az illetőt, szóval elhiheted nekem!

Mi a titka?

A szerencse!
Azaz pont a legkönnyebb tételt húzni, pont azt, amit tudsz, pont azt, amit a szünetben vagy a buszon még átolvastál reggel, pont kikapni a legrendesebb vagy legálmosabb vizsgáztatót, aki nem kérdez semmit, csak hallgat, és ha kilóra eleget beszélsz, akkor jó jegyet kapsz, pont, pont, pont.

A szerencse nélkül csak kevés diáknak válik be ez a taktika, hiszen egy masszívabb tananyagot képtelenség ilyen rövid idő alatt, egyszeri átolvasásra, jelesre elsajátítani. (Ő sem tanulta meg, csak mázlija volt.)

Azt javaslom, hogy ne hagyd az utolsó napra a felkészülést, mert a címben feltett kérdésre a válasz: sehogy! 

Te mennyire bízol a szerencsében? Érdemes kockáztatni a vizsgán?

Ha nem szeretnéd Fortunára bízni magad, akkor gyere el a tréningre vagy a tanácsadásra, és készülj fel tudatosan és hatékonyan a vizsgáidra!

Részletek a weboldalon: https://sikeresvizsga.hu/