„A gyermekem négyes – ötös tanuló volt eddig, de most ötödikben / hetedikben / a gimiben leromlott. Nem igazán értem, hogy miért, mert eddig minden olyan simán ment. Igaz, hogy nem is nagyon láttam őt tanulni…. De addig ez nem is volt érdekes, amíg jó jegyeket hozott haza. Így indokolatlan lett volna piszkálni őt. Na de most!...”

Adott egy jó képességű gyermek, akinek a magatartása is jó, tehát nem traccsol vagy amőbázik az órákon, hanem figyel, dolgozik együtt a tanárral.
Az órák után hazamegy, megírja az írásbeli házi feladatokat, bepakol a táskájába másnapra (mert lelkiismeretes is), és ezzel letudta a tanulást. 

Másnap, ha felel, jó jegyet szerez, többnyire ötöst.  
A témazárókra való készülés kicsit macerásabb, de azért megoldja, bár valahogy azok mindig egy kicsit gyengébben sikerülnek, mint a kisebb kaliberű dolgozatok.
Négyesre.
Persze az sem rossz, és magyarázat is van rá: izgulós.

Egyedi eset lenne ez? Nem hiszem.

Ők azok a diákok, akik gyorsan megértik az anyagot, emellett jól működik a rövidtávú memóriájuk, így „nincs szükségük” az otthoni tanulásra.

Ezzel a módszerrel azonban csak egy ideig boldogulnak.
A tanárok elvárásaitól, a követelmények erősödésétől függ, hogy mikor kezd a diák teljesítménye romlani: már ötödikben, vagy ellavíroz ezzel a módszerrel a gimnáziumig. (Persze az utóbbiak vannak kevesebben, mert a felvételihez már több kell az így megszerzett ismereteknél.)

Mi itt a probléma?

Ha gyorsan megértem az anyagot, akkor hiába olvasom el többször is, már annyira ismerős, hogy (szinte) unalmas. Ergo: nem is fogom elolvasni – minek? - ígyis emlékszem rá.  
Kikérdezik? Nem probléma, fogom tudni este. Másnap persze bele kell néznem a könyvbe, de ezzel még semmi gond nincs.

A gond akkor kezdődik, amikor már olyan mennyiségű és minőségű lexikális tudást kell elsajátítani, aminek egészen egyszerűen nincs helye. 3-4 masszív tantárgy ismeretanyagát már kevesen tudják így befogadni és raktározni.

Tanulna ő, de hogyan? Eddig nem volt szükség rá, most meg hirtelen nincsenek eszközök, módszerek a repertoárban.  
Nem lusta, csak nem tudja hogyan kezdjen hozzá….

Ilyenkor kell egy kis segítség: hogyan is kell egy anyagot feldolgozni, memorizálni, vagyis megtanulni. Hogyan lehet megszervezni a tanulást, beosztani a feladatokat, mit milyen stratégiával érdemes tanulni.
Ha ezeket megismeri, akkor többnyire a stressz/ szorongás is elillan, hiszen már nem felületes a tudása.

Az Ön gyermekének is „okosgyerek” szindrómája van?

Itt a segítség: tanuljunktanulni.hu